Hogy lett ebből gumiabroncs? Ne feledjük, hogy abban az időben autóról az emberek még csak nem is álmodtak – kivéve persze a feltalálók őrült vízióit. Amikor Siegfried Marcus 1870-ben megépítette az első, benzinmotorral hajtott járművet, még kevesen gondolták, hogy mindössze néhány évtized múlva az autó univerzális közlekedési eszközzé válik.
A kerékpároktól az autókig
A Continental tervezőinek jobban rá kellett volna érezni az irányra, azonban a bicikligumikra való növekvő igény arra sarkallta a céget, hogy egy légpárnás, felpumpálható gumiabroncsot dobjanak piacra. 1892-ben (amikor a ló a vállalat szimbóluma lett) a cég elsőként kezdte meg a pneumatikus gumiabroncsok gyártását. Ezzel egyidőben pedig a hannoveri gyáruk megkezdte az első gépkocsiabroncsok gyártását is.
Az autóipar nagyon gyors ütemben fejlődött Németországban. A német konstruktorok erősen motiválták a Continentál mérnökeit arra, hogy a csúszásgátlós kerékpárgumik után 1904-ben megalkossák az első futófelületi mintájukat, majd 4 évvel később egy újabb innovációval rukkoljanak elő a versenytársak felé - a levehető keréktárcsával, ami nagyban megkönnyítette a kerékcserét.
Tartós, szintetikus gumikeverék
A vezető német márkává válásnak köszönhetően a Continental vezetői kedvet kaptak a terjeszkedéshez: a XX. század első évtizedének végén megnyitották első külföldi fiókjaikat, többek között Nagy-Britanniában, Romániában, Olaszországban és a skandináv országokban; valamint egyre inkább az exportra kezdtek el összpontosítani. Az 1909-es év mérföldkőnek számított a cég történetében, ugyanis ekkor kezdték meg a szintetikus gumikeverékek tesztelését a Bayer laboratóriumban; 27 évvel később pedig már a tömeggyártásban is szintetikus gumikeveréket használtak.
A Continental hamarosan elkezdte népszerűsíteni új technológiáit az autósport világában. Már 1901-ben „Conti” gumikkal nyerte meg az első Daimler-féle Mercedes megnyerte a Nice-Salon-Nice versenyt. 1914-ben a Daimlers még nagyobb sikert aratott ugyanazon márkával, amely háromszoros győzelemre jutatta őket a rangos francia Grand Prixben is. Később is sikeresen szerepeltek a különböző sporteseményeken, többek között a Grand Prixen (Németországban, Nagy-Britanniában, Dániában és Olaszországban), valamint az észak-afrikai Tripoli Race-en és a Carrera Panamericanán. Az itt elért győzelmek a Continental védjegyévé váltak.
A két világháború közti emelkedés és visszaesés
A cég gyors növekedését az első világháború kitörése tartotta vissza. A gazdasági stabilitás megszűnése, majd a versailles-i békeszerződés értelmében elrendelt németországi korlátozások negatív hatást gyakoroltak az egész gépjárműiparra. 1920-ban viszont a Continental helyzetét jelentősen javította az amerikai Goodrich márka befektetése, amely 25% -os részesedést vásárolt a német cégből. Ennek az együttműködésnek és a legmodernebb technológiák megszerzésének köszönhetően a Continental megkezdte helyzetének újbóli megerősítését. 1921-ben elsőként dobta piacra a kordszálas gumiabroncsot, három évvel később pedig elkezdte a feketeszén gumiabroncsok gyártását, amelyek sokkal nagyobb tartósságot és kopásállóságot biztosítottak. Nem kevésbé fontos innováció volt az 1932-ben bevezetett Schwingmetall technológia, gumírozott fém alkatrészekkel.
A Continental már vezető szerepet töltött be a német piacon. Véget vetett a Goodrich-el való együttműködésének, öt kisebb gumiipari vállalkozást vett át, majd röviddel ezek után az Opellel kötött kapcsolatot. Közvetlenül a második világháború előtt a Continental büszkén jelentette be új gyárának építését Stockenben, Hannover közelében. Mint kiderült, az üzem évekig gumiipari termékeket szállított a német hadseregnek, és termelési terveit szinte 100% -ban katonai célokra szentelte. A helyzet csak 1945 után változott, ám a háború utáni időszakban a cég újjáépítése óriási kihívást jelentett a bomba általi sérüléseket szenvedett hannover vahrenwaldi és korbachi gyárakban. A Continental vezetőinek újra az amerikaiakhoz kellett fordulni segítségért. 1945 júniusában engedélyt kaptak a termelés újraindítására, a vállalati helyzete pedig lassan visszaállt a normális kerékvágásba, amit nagyban segített a gépjárműipar virágzása.
Gyors terjeszkedés
1950 és 1965 között a Continental látta el gumiabronccsal a legendás Volkswagen Beetle-t. 1952-ben piacra dobták első téli gumiabroncsaikat, amelyeket az alpoki Szent Gotthard-pálya extrém körülményei között teszteltek. Három évvel később a tubeless (tömlő nélküli) gumiabroncsok kerültek előtérbe, 1960-ban pedig megkezdték a radiál gumik tömeggyártását. A technikai újításokat nemzetközi terjeszkedés kísérte. 1964-ben Franciaországban nyitottak gyárat, 1967-ben pedig megépült a híres Contidrom pálya, ahol a Continental fejlesztőinek a legújabb találmányait tesztelték.
1979-ben a külföldi versenytársakra fittyet hányva a cég átvette az amerikai Uniroyalt és annak öt európai gyárát. Hat évvel később a Continental felvásárolta az osztrák óriást – a Semperitet, majd az American General Tire-t, a skandináviai Gislaved és Viking társaságokat, és a cseh Barum céget. Egy másik fontos esemény volt a különálló ContiTech részleg létrehozása, amely kizárólag az ipari részek gyártását célozták meg. 1996-ban a Continental – a világ egyik legnagyobb termelőjeként – 125 éves jubileumát ünnepelte, a piacon való 9% -os részesedéssel. Már nagy tapasztalattal rendelkezve, 1998-ban az amerikai ITT Industries cégből szerzett részesedést, amely alvázakat és a fékeket gyártott. A Continental további gyárakat nyitott Argentínában, Mexikóban, Dél-Afrikában, Szlovákiában, Romániában, valamint Malajziában, ahol létrehozták az ország legnagyobb Continental Sime Tire cégét. Befektettek az elektronikus biztonsági rendszerekbe is. 2001-ben a DaimlerChrysler tulajdonában lévő Temic cégben szereztek többségi részesedést, hogy több figyelmet tudjanak szentelni az elektronikus stabilizációs program piacának igényeire. 2007-re közel 9 millió ESP-rendszert biztosított az autógyártóknak. A moszkvai gumiabroncsgyárban is többségi részvényes lett, két évvel később be is jelentette, hogy visszatért a DAX indexhez, Németország 30 legnagyobb, tőzsdén jegyzett elit társaságaként.
A Continental a Guinness Rekordok Könyvében
2003-ban a német mérnökök, valamint a Bridgestone és a Yokohama tervezői közösen kifejlesztették a run-flat rendszert, amely lehetővé tette, hogy az autót akkor is tovább lehessen vezetni, ha a gumiabroncs kilyukad és a nyomás lecsökken. 2004-ben a Continental átvette a Phoenix AG-t, így megszületett a világ legnagyobb legnagyobb gumi- és szintetikus-ipari üzeme. Röviddel ezután a Motorola és a Siemens VDO Automotive részesedésének megszerzésével a járműelektronikába is befektetettek.
Egy másik példátlan vállalkozás volt a ContiSportContact2 Vmax gumiabroncsok gyártásának megkezdése: ezek voltak az első olyan gumiabroncsok, amelyek lehetővé tették a 360 km / h sebesség elérését; ugyanúgy, ahogy a ContiWinterContact TS 810 Sport téli modell, W sebesség index-szel, amely akár 270 km/h sebesség elérésére képes. A német cég találmányainak hatékonyságát a tesztek is megerősítették. 2005-ben a Vmax gumiabroncsokkal felszerelt Porsche GT3 388 km/h sebességet ért el, három évvel később pedig a Porsche 911 GT 9 még ennél is jobban teljesített az olaszországi Nardo pályén, elérve a 409 km/h-t a sebességmutatón. A ContiSportContact Vmax a leggyorsabb (tömeggyártású) gumiabroncsként bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe.
Mindezek fényében nehéz megmondani, mi lett volna a Continental sorsa, ha a lábbelik gyártásának folytatása mellett dönt. Usain Bolt valószínűleg Conti futócipőben döntötte volna meg a világbajnoki rekordot...