A Debica logója
A történet úgy kezdődött, hogy a lengyel kormány egy központi ipari régió építése mellett döntött: elhatározták, hogy kiépítik Lengyelország két világháború közti egyik legfontosabb gazdasági vállalkozását. A tervek között szerepelt egy szintetikus gumit, gumiabroncsokat és festékeket gyártó gyár létrehozása is a Kárpátalján.
Ezeket a technológiai terveket az amerikai E. Hoover és a lengyel Edward Wróblewski (a lengyel Poznan városában található Stomil építési részleg ügyvezetője) eszelte ki.
További műszaki terveket készítettek még az amerikai General Tire and Rubber Company szakemberei, három lengyel befektetővel együttműködve (Kazimierz Obrębski, Henryk Sagan és Wiktor Piotrowski).
Egy kicsivel több mint egy évvel később, az 59.500 köbméteres termelési csarnok már üzemkész volt, a kor legmodernebb berendezéseivel felszerelve. A konstrukciót a manchesteri Francis Shaw Company Ltd.-ből szerezték be, 300 ezer lengyel zlotyért.
A Dębica és a Stomil a német megszállás alatt
A gyár eredményei 1939-ben mutatkoztak meg először: az első gumiabroncsot március 20-án állították elő, amit április 4-én a gumiabroncsgyár hivatalos megnyitója követett. A lengyel központi ipari régióban való részvétel miatt ez igen jelentős esemény volt az ország számára.
Mindenekelőtt a gyár 260 kézi munkást és 16 mérnököt foglalkoztatott, a legmodernebb gépek mellett. Ezzel naponta 350 különböző méretű gumiabroncs gyártására voltak képesek. Ebben a gyárban még tömlős gumikat is készítettek.
Kezdetben a gumiabroncsok a lengyel hadsereg számára készültek, de a gyors fejlődésnek köszönhetően a gyár 1939 nyarára már napi 600 gumiabroncsot tudott előállítani.
A további fejlődést azonban a második világháború kitörése félbeszakította. 1940-ben a megszálló hatóságok eladták a poznani céget (Stomil gumik) a hannoveri Continental Gummiwerke AG-nek. Ezután a cég a Posener Gummiwerke német néven folytatta működését.
A háború utáni változások
A kis kerülőutat követően a Debica gyár visszaszerezte korábbi dicsőségét, igaz, a folyamat több évet vett igénybe. A felszabadulás utáni első években a gyárnak vissza kellett szereznie gépeit és egyéb felszereléseit Németországból, emellett pedig újra kellett élednie: be kellett indítani a termelést és vissza kellett állítani a háború előtti technológiákat.
A komplett Debica-üzem.
Amikor a Debica készen állt kapuinak újbóli megnyitására, akkor egy olyan hatéves terv végrehajtásátát kellett kivitelezni, amely a gumiabroncsokra való növekvő igények kielégítésével a teljesítményt is növeli. Többek között az üzemet ki kellett bővíteni. Hatékonyabb, modernebb gyártóberendezések vásárlásába fektettek be. A terv az 1960-as évekre meg is valósult, a gyár már kerékpárgumikat is állított elő, valamint lefektették a kutatás és fejlesztés korai alapjait.
Ugyanakkor a vállalat az 1970-es években néhány kihívással szembesült a radiál gumiabroncsok tömeggyártásba történő bevezetésekor, amikor is számos olyan nagyméretű gyártóberendezésre volt szükség, amelyek mind a radiális gumiabroncsok, mind pedig a belső tömlők gyártását biztosították. Sajnálatos módon a központilag tervezett gazdaság belső válsággal küzdött, ami megnehezítette a további terjeszkedést.
A szélesebb gazdasági stagnálás okozta kihívások ellenére azonban 1986 és 1987 között egy olyan új létesítményt nyitottak meg, ami a mezőgazdasági és a tehergépkocsi gumik előállítására irányult. Csak ez a gyár 700 embert foglalkoztatott és évente 800.000 gumiabroncsot gyártott.
A Debica–Goodyear Szövetség
A vállalat következő fejezete az átszervezésről, az új gazdasághoz való alkalmazkodásról, és végül a privatizálásról szólt.. 1991-ben a cég saját vállalattá alakult át. Kezdetben Lengyelország tulajdonában volt, részvényeit a Varsói Értéktőzsdén 1994. november 24-től jegyezték fel.
Egy kicsivel több mint egy évvel később részvényeket adtak el az amerikai Goodyear Tire & Rubber Company-nak. 1996 elejére az amerikai óriás volt a legnagyobb részvényes. Ez a mai napig így van, hiszen 2008 áprilisától a Goodyear 65,99% -os részesedéssel rendelkezik a cégben.
A lengyel Debica üzemek gumiabroncsokat és tömlőket is gyártanak a Goodyear számára.
A Goodyear–Debica együttműködés első éve a lengyel vállalat átalakulásáról szólt, a nemzetközi gyártási és irányítási szabványok elsajátításával. Ez jelentős változásokat hozott magával gyakorlatilag minden területen: például a szervezeti felépítésben, a pénzügyben és az értékesítési politikában, az energiagazdálkodásban valamint a befektetési stratégiákban is.
Az utóbbi a különböző tehergépjárművekre tervezett gumiabroncsok gyors piacra dobását hozta magával. A Debica 4Ever gumiabroncsok 1996 áprilisában kerültek értékesítésre. Két évvel később pedig a cég modernizált létesítményt nyitott termékeinek gyártásához.
1997-ben a Goodyear vezetősége úgy döntött, hogy áthelyezi a mezőgazdasági gumiabroncsok gyártását a Debicához (korábban a Fulda gyártotta Németországban és a francia Amiens városában). Ugyanebben az időben a tömlők gyártását is átköltöztették a török gyárukból, és a mai napig is a Debica az egyetlen tömlőgyártó ill. mezőgazdasági gumiabroncs gyártó a Goodyear csoporton belül. Három évvel később, 2000-ben, a cég megnyitotta 46 000 négyzetméteres logisztikai központját Tarnówban, 46 modern teherautó-újratöltő dokkolóval.
A gumiabroncs-termelés növelése a Dębicában
Az elmúlt években a Debica továbbra is a high performance és az ultra high performance gumiabroncsok gyártásába fektetett be. 2007 áprilisában a cégvezetők meghirdették a tehergépkocsik gumiabroncsainak fejlesztését, amelynek fejlesztési költsége 8,5 millió dollár volt.
Jelenleg a Debica a legnagyobb Goodyear üzem Európában, valamint a harmadik legnagyobb a világon. Ezenkívül pedig 2011 óta a Goodyear gumiabroncsok legnagyobb globális beszállítója is. A lengyel vállalat gyártósorai a Goodyear csoport olyan különböző márkáinak gumiabroncs-gyártását segítik , mint például a Dunlop, a Fulda vagy a Sava. A Debica gyár évente 15 millió gumiabroncsot gyárt, amelyeket Európában (az Egyesült Királyságot is beleértve), Törökországban és még az Egyesült Arab Emírségekben is értékesítenek.