A Dunlop logója
A biciklitől a birodalomig
Dunlop úgy döntött, hogy oly módon segíti fiát, hogy egy vékony réteg gumit ragaszt a kerekei köré, majd azt felfújja egy focilabda-pumpával. A "szelep" egy cumisüveg tetejéből készült!
Ebből az ártatlan játékból született meg a gumiabroncs-ipar az egyik legfontosabb találmánya. John B. Dunlop lefektette az első pneumatikus gumiabroncs alapjait. Mindösszesen egy évvel később már a belfasti állatorvos találmányát használták a hagyományos kerékpárokon. Egy kevéssé ismert kerékpáros ilyen biciklit használt a döntő versenyén, győzelmének biztosítására. Mi volt a sikerének a titka? Nem más, mint a pneumatikus abroncs.
Természetesen Dunlop hamarosan szabadalmaztatta munkáját (1888. október 31-én), és 1889-ben több dublini üzletemberrel együtt létrehozta a Dunlop Pneumatic Tire Company-t. Egy évvel később Dublinban megnyitotta első gumiabroncsgyárát, néhány hónap után pedig be is indult az árusítás: kerékpárgumiakat adtak el először Ausztráliának, majd 1890 karácsonyán már az Egyesült Államoknak is. A cég lenyűgöző gyorsasággal terjeszkedett az első években.1893-ban két külföldi üzemben is megkezdték működésüket: a németországi Hanauban (jelenleg ez a Dunlop kutatóközpontja) és Ausztráliában; később pedig az Egyesült Államokban is. A Dunlop egy irodát is nyitott Melbourne-ben. Hamarosan a cég termékeit már gyakorlatilag a világ minden táján értékesítették: Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában, valamint a déli féltekén is. Az évtized végére a Dunlop dublini gyára már nem tudta kielégíteni a kerékpárgumik iránti keresletet. Ekkora már a bicikli nagyon népszerű közlekedési eszközzé vált. A termelést így 1898-ban Coventrybe kellett költöztetni. Négy évvel később pedig egy hatalmas, több mint 160 hektáros területre települtek át, a Birmingham közelében lévő Erdingtonba, a lenyűgöző Fort Dunlop-épületbe, ahol a cég – az összes irodájával együtt – a modern gyárépület mellett volt.
A felfedezők ideje
Ahogy az új évszázad megkezdődött, a vállalat vezetőinek nem volt szándékában a babérjaikon ülni. John B. Dunlop tudta, hogy a kerékpárgumik iránti igényt hamarosan a gépjárműipar iránti növekvő igény fogja átvenni (1900-ban a cég már el is kezdte gyártani az autóabroncsokat). 1910-ben a Dunlop egy több, mint 20.000 hektár területű saját gumiüzemet nyitott. Három évvel később már japán gyáruk megnyitását ünnepelték, Kobe városában. Nem túlzás azt mondani, hogy a márka intenzív és kiterjedt tevékenysége forradalmasította a gumiabroncs-iparágat - a tömör gumiabroncsok elavultak, míg a brit cég védjegyét viselőket a világ majdnem minden táján elismerték. A Dunlop további újításokat is hozott. 1922-ben (egy évvel az alapító halála után) a cég mérnökei gumiabroncsok gyártásához acélhuzalt és textilzsinórt használtak, ami megtriplázta azok teherbírását. Ez a felnivel együtt standarddá vált a piacon. 1948-ban a Dunlop egy önzáró réteggel ellátott, tömlő nélküli gumiabroncsot mutatott be, amely a gumi károsodása esetén meggátolta a levegő eltávozását. Becslések szerint 1954-re, amikor is befejeződtek az önzáró réteg fejlesztései, a tömlős gumiabroncsok esetében a defektek száma 16.000 mérföldenként egyre, a tömlő nélküli gumiabroncsoknál pedig 80.000 mérföldenként egyre csökkent.
A Dunlop 1954-ben piacra dobta az RS5-öt, az első gumiabroncsot precíz futófelülettel, nylon bevonattal a stabilitásért és szilárdságért nagy sebesség mellett; valamint egy további megerősítő rendszerrel, amelyet a németországi laboratóriumban fejlesztettek ki. Egy másik mérföldkő volt (nemcsak a márka történetében, hanem az egész iparágban) a Dunlop technikai csapatának felfedezése, a korábban ismeretlen aquaplaning jelenségről. Az SP 68 gumiabroncs szabadalmaztatása (amely sokkal nagyobb sűrűségű mélyedésekkel rendelkezett a futófelületen, ezenkívül az aquajeteken – a futófelületi barázdákon átvezető csatornák - keresztül oldalirányú vízeltávolítást tett lehetővé) hatalmas áttörést hozott a járműbiztonság tekintetében.
Több, mint 600 km/h? Nem probléma!
Sp MAX TT
1972-ben a Dunlop kifejlesztette az első acélkord szálas gumiabroncsot, egy évvel később pedig a Denovo-ot, az első defekttűrő gumiabroncsot. Ennek továbbfejlesztett változata, a Denloc rendszerrel megerősített Denovo 2 megakadályozta a gumiabroncs felnitől való elcsúszását. A Dunlop nem csak egyetlen üzletágra koncentrált, hanem fékrendszereket, kormányokat, tenisz- és golflabdákat, valamint padlóburkolatokat is gyártott. A Charles Mackintosh átvétel után a Dunlop cipőket és ruhákat is gyártott. A légi közlekedési részleg létrejötte lehetővé tette azt, hogy a cég a légiközlekedési ágazatban is márkát teremtsen (a Dunlop mind a mai napig gyárt légi gumikat és más gumi-alkatrészeket).
Arról is meg kell emlékeznünk, hogy a Dunlop gumiabroncsai már az első motorversenyek sikereinél is ott voltak. 1902-ben gumiabroncsaik – a versenyzőkkel együtt – teljes győzelmet arattak a párizsi-bécsi versenyen. A cég már 1920-ban olyan gumiabroncsokat gyártott, amelyek mint 300 km/h sebesség alatt is helytálltak: ezeket használta Henry Segrave, amikor 1927-ben gyorsasági rekordot állított fel, 327 km/h-val. 1947-ben ezt a rekordot John Cobb döntötte meg, szintén Dunlop gumik használatával, 634 km/h sebességgel. Ma a brit márka a gyilkos Le Mans 24 órás versenyen való sorozatos győzelmekkel, valamint nyolc bajnoki címmel és 82 Grand Prix győzelemmel büszkélkedhet a Forma1-ben. A Dunlop gumiabroncsai járultak hozzá olyan kiváló vezetők legnagyobb sikeréhez, mint Jackie Stewart, Jack Brabham, Jim Clark, Phil Hill, Graham Hill és John Surtees.
Krízis-recept
Az 1950-es évekre a Dunlop már a brit piac felét irányította. A következő évtizedben azonban a versenytársak vették át a vezetést, köztük a Goodyear és a Michelin. Ez a radiál gumiabroncsok iránti kereslet téves leértékeléséhez kapcsolódott. Az 1960-as évek elején a Dunlop vezetői komoly hibát vétettek azzal, hogy az olcsóbb textil radiál gumiabroncsokat választották az acélkord típusú helyett, amely jelentősen hosszabb élettartammal bírt. Az utóbbi lehetőség figyelmen kívül hagyásával a Dunlop megtapasztalta első problémáit.
A válságból való kilábalás az 1971-ben aláírt, a Pirellivel kötött hosszú távú együttműködési megállapodással kezdődött. A Dunlop részesedést szerzett az olasz gyártónál, ám nem vette figyelembe az így szerzett hatalmas veszteségeket. A két cég1981-ben szét is vált. A brit cég számára ez azonban csak a válság elmélyüléséhez vezetett. Közel az egy évszázados fordulójához, a Dunlop a csőd szélén találta magát. A segítség a messzi Japánból érkezett - a Sumitomotól, amely 1963-tól a Dunlop japán ágazatának tulajdonában áll. Úgy döntöttek, hogy más kontinenseken is kipróbálják magukat. 1984-ben a Sumitomo 98% -os részesedést szerzett a Dunlopnál. A Dunlop-csoport többi vállalatát az 1990-es években különböző kereskedelmi partnerek vásárolták fel.
A Dunlop a századfordulón már stabilizált szervezeti és pénzügyi pozícióval, valamint hatékonyabb termeléssel büszkélkedhetett, amelyet egy hosszú távú helyreállítási terv megvalósítása tett lehetővé. További újítások történtek: 1999-ben a márka brit mérnökei kihirdették a Warnair gumiabroncs-megfigyelő rendszer kifejlesztését, amely felismeri és tájékoztatja a vezetőt a légnyomás elvesztéséről. Mindenekelőtt viszont megtették az utolsó lépést a Dunlop pozíciójának világpiacon történő stabilizálására . A Sumitomo stratégiai szövetséget kötött a Goodyear Tire & Rubber Company vállalattal, így megalakult a világ legnagyobb gumiabroncs-gyártó vállalata. Jelenleg a Dunlop Europe, mint a Goodyear Dunlop Tires B.V. leányvállalata, egy hat vállalatból álló közös vállalkozás része.