Találkozás Forddal
Az amerikai autóipar szíve Detroit, ebben a városban születtek meg az ipar óriásai: a Ford, a General Motors és a Chrysler. A gyorsautók szerelmeseinek Mekkája az olaszországi Modena, ahol a Ferrari, a Maserati és a De Tomaso cég is működik, a Lamborghini pedig csak egy köpésre található. Ugyanígy elmondható az is, hogy a világ gumiabroncs-fővárosa az ohiói Akron. A Nagy Tavak régiójában fejlődött ki a BFGoodrich és a Goodyear is. Nem sokkal utánuk elkezdődött a Firestone márka története is.
Az alapító 1868. december 20-án született egy Columbiana megyei farmon, Ohióban. A Firestone családi gazdaságát Harvey dédapja, Nicholas kezdte el a 18. század végén. Ő még Thomas Jefferson elnöktől kapta a földjét. 1895-ben Harvey a Columbus Buggy Worksnek való munkája után találkozott Henry Forddal, akivel hamarosan egy évekig tartó együttműködést kezdődött el. Amikor Ford megépítette első kocsiját, akkor még bicikligumikat használt. Firestone azt tanácsolta neki, hogy próbálja ki a cége által gyártott pneumatikus gumiabroncsokat. Megígérte, hogy ő ellátja majd a Ford járműveket ilyen gumikkal. Ebből a célból 1900-ban megalapította a Firestone Tire & Rubber Company-t, ezzel pedig megalapozta a gumiabroncs-ipar alapjait az Egyesült Államokban. Három évvel később, egy 4500 dolláros bankkölcsönnek köszönhetően, Harvey megkezdte a termelést egy régi akroni öntödei üzemben, használt gépekkel és kétszáz alkalmazottal. 1904-re elkészültek az első Firestone gumik, három évvel később pedig Henry Ford kétezer darab gumiabroncs-szettet vett át a legújabb T-modellhez. Abban az időben ez volt a legnagyobb rendelés az iparág rövid történetében!
A Firestone az USA gumiabroncsgyártóinak egyik úttörője.
A Firestone 50 éve
Firestone nem elégedett meg kezdeti sikereivel, intenzíven dolgozott termékpalettájának bővítésén és fejlesztésén. 1909-ben egy megcsúszás ellen védő rendszerrel ellátott gumiabroncsot mutattak be, két évvel később pedig az Indianapolis 500-as verseny első győzelmében vettek részt, Ray Horroun által, aki természetesen az akroni cég gumijait használta. Később az Indy 500 győzelmek a Firestone specialitásává váltak.
A cég a következő évtizedeket a Kanadában (1919) és a Nagy-Britanniában (1928) lévő fióktelepek és gyárak megnyitásával zárta. Nem volt hiány a vívmányokból, sem technikai, sem szervezeti szempontból - 1922-ben a Firestone mérnökei elsőként fejlesztették ki az alacsony nyomású gumit, 1926-ban pedig a cég megnyitotta szerviz- és márkakereskedési hálózatát az Egyesült Államokban – ezt a példát számos versenytárs követte a következő években.
A cégnek nem sokkal később az alapító nélkül kellett folytatnia a pályafutását: Harvey Firestone 1938-ban meghalt. A második világháború alatt a Firestone új vezetése átállt a katonai célú termelésre. A háború után,1945-ben a cég megnyitotta saját, akroni kutatóközpontját. Itt tervezték meg a nagy sebességű gumiabroncs-sorozatot (az indianapolisi versenyeken való márkadomimancia tiszteletére). A Firestone nagy újongással ünnepelhette az ötvenedik évfordulóját, különösképpen mert a cég a következő fél évszázadban a Dayton márkával gazdagodott, amit a Dayco Corporationtől szereztek meg 1961-ben. Ezenkívül európai üzemekkel is bővültek.
A Firestone a világ egyik legrégebbi márkája
A japán mentés
A terjeszkedés abbamaradt a Firestone vezetőinek sorozatos rossz döntései miatt. Ezek egyike volt a radiál gumiabroncsok forgalomba hozatalának késleltetése. A BFGoodrich és a Michelin is már ilyen típusú gumiabroncsokat kínált az 1960-as évek végén. A Firestone viszont csak 1971-ben kezdte el forgalmazni, így a kereskedelmi sikerek elmaradtak. Az 500 Radial gumiabroncsok nagy része is hibásnak bizonyult és közúti balesetekhez vezetett, ami egy sor büntetést és pereskedést eredményezett. A cég hírneve súlyos csorbát szenvedett, a nyereség helyett egyre növekvő veszteségekről tudtak csak beszámolni. Az 1970-es évek végére a Firestone évente 250 millió dollárt vesztett. A 17 gyárból kilencet bezártak, köztük hatot egyetlen napon, a cég székhelye pedig Akronból Chicagóba települt. A cég új elnöke, John Nevin elkezdett tárgyalni a potenciális befektetőkkel: először a Pirellivel, majd ezen tárgyalások sikertelensége után a japán érdekeltségű a Bridgestone-nal, amely 1983-ban már megvásárolta az első Firestone üzemét a tenessee-i La Vergne-ben. 1988-ban a japánok végül az egész amerikai céget felvásárolták: 2,65 milliárd dollárért.
A válság lassú helyreállítása
Ez a „házasság” jelentős átszervezéssel kezdődött, amely további 1,5 milliárd dollárt emésztett fel. A Firestone ügyvezetése először visszatért Chicagóból Akronba, végül pedig Nashville-be, Tennessee-be költözött. A cég további problémákkal szembesült a századfordulója során. A Ford Explorerben használt gumiabroncsok némelyike hibásnak bizonyult, nagy sebességnél felrobbantak, ez pedig több, mint 200 ember halálához vezetett. Ilyen körülmények között ért véget a Firestone–Ford együttműködés, több mint száz év elteltével. A cégnek további változtatásokat kellett végrehajtania – például az illinois-i Decatur üzemet bezárták (itt gyártották a hibás gumiabroncsokat). Egy további helyreállító program is jelentős megtakarításokat követelt, viszont ez végül lehetővé tette az amerikai cég számára azt, hogy újra jövedelmezővé váljon. Fontos, hogy sikeresen vissza tudtak térni a versenypályákhoz, ahonnan az 1970-es években elszakadtak. Az egymást követő Indy 500 győzelmek jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a Firestone visszanyerje korábbi jó hírnevét. Érdekességképpen megemlíthető, hogy Arie Luyendyk volt az 50. indianapolis-i győztes – az amerikai cég gumiabroncsaival.